Szóval a jelenlegi történet arról szól, hogy ma, amikor a mostanában állandóan bedugult Kosztolányin jártam a 49-essel, éppen a villamossíneken maradt egy autó. Erre a mindkét irányból érkező villamosok vezetői pár centire tőle addig csörögtek rá, míg el nem húzott onnan. Én az utolsó kocsiból figyeltem a jelenetet, és vigyorogtam, hogy ez a sofőrnek milyen rossz lehet, nekik meg milyen vicces. Érdekes módon az utasok közül csak én szórakoztam ezen jól, de akkor megkönnyebbültem, amikor elhaladt mellettem a szembejövő szerelvény, és láttam, hogy a vezető még mindig ugyanúgy vigyorog, mint én az előbb. Ugye milyen jó lehet így csörgetni? Vigyorogva? Nem idegeskedni a dugón, csak vigyorogni a szemben ülő kollégára.
(Amúgy, igazából írhatnék más dolgokról is, például arról, hogy mindenféle kozmetikai szerek milyen érdekes karriereket tudnak befutni azzal, hogy csak úgy várakoznak a kád szélén, de nem írhatok.)
Utolsó kommentek