Aztán szerencsére nem találkoztunk újra, én pedig megelőzendő a további kéretlen látogatásokat, becsuktam a teraszra nyíló bejárati ajtót, amit még este kellett volna...
A szobába visszafelé menet viszont majdnem olyan kellemetlen élmény ért, mint egy karmolás. Az előszoba és szobám közötti jelenleg többfunkciós, de inkább csak átjárónak használt helyiségbe lépve megcsapott az az eltéveszthetetlen szag, amivel a kandúrok jelzik egymásnak területi határaikat. Mivel ebben a szobában nincs világítás (mert pár hónapja egy másik hajnalon, egy durva zárlat alkalmával, amikor az egész házban villogott minden fényt kibocsátani tudó elektromos eszköz, kikötöttem a kapcsolót), ezért egy elemlámpával álltam neki megkeresni a tócsát. A sarokágy mellett volt, szerencsére nem rajta. Felmostam, aztán lefeküdtem.
Soha többé nem alszom nyitott ajtónál.
Utolsó kommentek