Mostanában sokszor gondolkoztam azon, hogy nem tudnám azoknak az embereknek az életét élni, akik: reggel fölkelnek, elmennek dolgozni, hazamennek (esetleg útközben beugranak egy közértbe), tévét néznek, alszanak, aztán reggel ugyanez elölről.
De ez csak kívülről látszik unalmasnak és szürkének, belülről nem tűnik fel. Most, hogy én is ugyanezt az életet élem, azzal a különbséggel, hogy még csak el sem megyek itthonról, rájöttem, hogy ez így nagyon nyugalmas és kényelmes. Egy darabig biztosan.
Utolsó kommentek