Persze ez a már régebben kezdődött, de nem kell nagy dolgokra gondolni. Például egy pár évvel ezelőtti nyárra valami komolyabb külföldi utazást terveztünk volna, de közben rájöttük, hogy ez teljesen esélytelen. Volt is nagy szomorúság... (Az okok közül elsősorban a pénzhiányt tudnám megemlíteni, meg így most visszagondolva kicsit nagyobb súllyal a töketlenséget is.) Aztán az eszmélés után néhány órával, de maximum egy nappal, csörgött a telefon, és a vonal végéről izgatottan kérdezték, hogy nem tudnánk-e beugrani – így az utolsó pillanatban – mások helyére, egy kéthetes dél-olaszországi útra. Ami hivatalosan egy uniós program volt, de gyakorlatilag meg egy nyaralás. Aztán lettek belőle meghatározó élmények: első fürdés a tengerben meg egy csomó tapasztalat Európáról a többi európaitól, akik szintén nem hivatalosan velünk nyaraltak.
Szóval ilyesmik vannak mostanában is, igaz, nem mindig ilyen léptékben. És néha el is kezdek csüggedni, hogy mi van, ha most mégsem történik semmi. De aztán mégis szokott...
Utolsó kommentek