Jól ment a bolt, rendszerint sokan dobáltak pénzt a „Bunkócskát”, az „Örömódát”, meg a még néhány egyszerű kis dalt ismételgető kisfiúnak. Általában napi 1000 Ft összejött egy-két óra alatt, ami ekkoriban elég jónak számított, rendes munkával csak 2-3 nap alatt lehetett ennyit megkeresni.
Ekkoriban találkoztam először „kemény valutával”, aminek egy részét akkor még csak a „dollárboltokban” lehetett elkölteni finom nyugati édességekre, és egyéb, máshol nem kapható termékekre. Ebből az időszakból megvan még néhány ma már forgalomból kivont érme és papírpénz, egy még érvényes darabot pedig most sikerült felhasználnom.
Dollárt csak egyszer dobtak a harmonikatokba, persze csak egy egyest, és ezt akkoriban valamiért megtartottam. (Talán az ekkortájt a szememben még nagynak tűnő Amerika iránti tiszteletből.) Most, hogy kimentem Ecuadorba, ahol ez a hivatalos fizetőeszköz, az első dolgom volt (miután bejelentettem, hogy a csomagom nem érkezett meg), hogy ezt elköltsem. Miközben a szállásunk felé tartottunk, vettem belőle két sört. Bőven kijött belőle, jó befektetés volt tartogatni!
Utolsó kommentek