– Helló! Bocs, felhívnád nekem ezt a számot? – mutatta oda a számlát. – Lemerültem… Nem kell beszélni vele, csak csörgesd meg, az ingyen van! – mosolygott. – Ebből tudni fogja, hogy itt vagyok!

Alapvetően nem szeretem az ilyesmit, de nem volt kedvem ellenkezni. Tárcsáztam, csörgött, letettem.

– Köszi! – mondta vidáman.

– Szívesen! – mondtam automatikusan és mentem tovább.

Egy háztömbbel arrébb bekövetkezett, amire számítottam: csörgött a telefonom.

– Há-há-háló, igen? – szólt kérdőn egy férfihang.

– Helló, a pizzafutár vagyok, itt állok a ház előtt! – mondtam.

– Köszi, megyek!

– Nincs mit…